Versenyek és hírek

2012.01.30. 18:21:15

Egy felejthetetlen utazás a Red Bull DTC-be

A szárnyashajós projekt után egy újabb hatalmas élményben lehetett részem, ugyanis Red Bull-os sportolóként életemben először tudtam kimenni Fuschl am See-be. Ebben a Salzburg mellett lévő hangulatos kis városkában van a Red Bull központ, és a DTC, ami a Red Bull Diagnostic Training Center-ét takarja. Nagy Bettivel a Red Bull-tól, Süveg Áron fotóssal, Férjemmel, Shenker Beni és Újvári Bobo bmx-es sportolókkal vágtunk neki az 1 hetes „kiképzésnek”. Azért a kiképzés szót használtam, mert a hét mindegyik napjára komoly időbeosztásunk volt különböző edzésekkel, foglalkozásokkal, és minden egyes sportolóval egy profi szakmai stáb (személyi edzők, orvosok, pszichológusok, gyógytornászok) foglalkozott. Voltak különböző állóképességi és ügyességi felmérések, feladatok, evezés, futás, biciklizés, pszichológiai tesztek és mentális tréning.

Egy szuper szállodában laktunk Fuschl-ban, ahol jókat ettünk és wellness-eztünk, hogy kipihenhessük a napi két edzés fáradalmait. Betétprogramként ellátogattunk a Red Bull Mediahouse-ba, utána pedig megnéztünk egy profi FC Red Bull Salzburg (merthogy a Red Bullnak focicsapata is van... ) meccset, amit nagyon élveztünk, csak még a nagy szurkolásban is majdnem megfagytunk, mert nyitott stadiumban játszottak a fiúk, a hó pedig elkezdett szakadni az első félidőben... Megismerkedtünk a Hangar-7-tel  is, amiről írok Nektek egy kis infót: A Hangár 7 egy ultramodern épületegyüttes, amely a salzburgi repülőtéren található, a Red Bull tulajdonosa, Dietrich Mateschitz álmodta meg. Mateschitz Úr évek óta gyűjtögeti a történelmi- és a modern repülőket, helikoptereket, versenyautókat, Forma 1-es járgányokat, melyek már kinőtték a korábban használt hangárt, ezért 1999-ben felkért egy osztrák építészt, Volkmar Burgstaller-t, hogy tervezze meg ezt az építészeti remekművet, ami 2003-ban készült el. Minden üvegdarab más, nincs két egyforma, összesen 1750 darabból áll az épület. A Red Bull Hangar-7-ben van étterem, bár, rendezvényközpont, de múzeumként is funkcionál, ugyanis minden hónapban különböző kiállításokat tartanak, mi is megnéztünk egyet Anglia történelméről. Aztán megcsodáltuk a kiállított F1-es versenyautókat, repülőgépeket, és mindenféle különleges gépsárkányt. Utána megittunk egy finom koktélt a 360° bárban, majd életem egyik legfantasztikusabb kulináris élménye következett az Ikarus étteremben, ahol röpke 5 óra alatt fogyasztottuk el egy 10 fogásos vacsorát! Elég mély nyomot hagyott bennem a Hangár, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el oda!

Sok érdekes emberrel találkoztam az 1 hét alatt, de közülük is kiemelném Karina Hollekim-et, aki egy norvég freesíelő és bázisugró. 2006-ban egy bemutató alkalmával rosszul nyílt ki az ernyője, és hatalmas sebességgel csapódott a földnek, amit a csodával határos módon túlélt, és most már újra teljes értékű életet él. Többet megtudhattok róla, ha megnézitek a 20 seconds of joy című díjnyertes dokumentumfilmet, ami bemutatja a történetét. Hihetetlen volt személyesen látnom, hogy mit ért el Karina a balesetét követően, úgy, hogy az orvosai azt mondták neki, hogy soha többé nem fog járni. Ő mégsem adta fel, elképesztő akaratereje és kitartása van, manapság pedig már óvatosan, de síel is! Az ő fantasztikus felépülésében is óriási szerepe van a DTC-nek, ahol a legjobb szakemberek segítették és segítik a több éves gyógyulását.

A hét végén minden sportolóval külön összeült a szakmai stáb, kielemezték és összegezték a teljesítményünket, majd pedig tanácsokat, és edzéstervet kaptunk a jövőre vonatkozóan. Amióta az eszemet tudom, versenyszerűen sportolok, de ilyen profizmussal még nem találkoztam, mint ahogy a DTC fel van építve, amilyen módszerekkel segítik a sportolóikat, hogy minden fronton elérjék a legjobb formájukat, vagy éppen tökéletesítsék a rehabilitációjukat. Nagyon sok hasznos és érdekes dolgot kaptam, tanultam a DTC szakembereitől, melyeket azóta is kamatoztatok, és be tudtam építeni a sportolásomba, meg a mindennapi életembe!

Minden szempontból fantasztikus volt ez az egy hét, annyit nevettünk az útitársaimmal, hogy a legkomolyabb nevetésterápia is elbújhat mögöttünk...

Ezt az élményt és a lehetőséget is nagyon köszönöm a Red Bull-nak, Nagy Bettinek külön puszi!!!