Versenyek és hírek

2012.01.30. 18:12:11

Athlete projekt: Csúszás egy szárnyashajó után

Több extrém dolgot csináltam már a wakeboard karrierem alatt, de amikor a Red Bull-lal kitaláltuk a szárnyashajós athlete projektet, éreztem, hogy ez az extremitás megkoronázása lesz...

Csúsztam már a Világbajnok ifi kajak 4-es után, vontatott sárkányhajó a szegedi VB-n, de szárnyashajó eddig csak álmaimban húzott! Szeptember végére tűztük ki a mutatványt, ami egy kicsit megnehezítette a kivitelezést, ugyanis a Duna akkor kb. 10 fokos, de ez sem tántorított el!

Férjemmel elmentünk egy menetrend szerinti szárnyassal Szentendrére, hogy közelről megnézzük a hajót, mert még életemben nem utaztam ilyennel. Mondanom sem kell, amikor ráadta a kapitány a kakaót, akkor azért hevesebben kezdett verni a szívem! Nagyon masszív szerkezet a szárnyashajó, ugyanis két 62 400 köbcentis motor hajtja. Mondta is a kapitány, hogyha tényleg komolyan gondoljuk a mutatványt, akkor 30 méternél hosszabb kötéllel számoljunk, mert óriási a szívóhatása! Innentől kezdve csak a „beszippantáson” járt az eszem, és azon, hogy ez tényleg egy elég őrült ötlet... A nagy nap előtt tartottunk egy főpróbát a Megyeri híd utáni Duna szakaszon. Amikor először beugrottam a friss Dunába, valamilyen más tudatállapotba kerültem, alig vártam, hogy kihúzzon a vízből a hatalmas monstrum, csak be ne szippantson... Különleges élmény volt kiállni utána, de azért kellett egy kis idő, hogy megszokjam a nem mindennapi vontatást! Mivel nagyon hosszú volt a kötél, amit a hajó alsó részéhez tudtunk rögzíteni, így szinte lefele húzott, és a szárnyas össze-vissza csapódó hullámain elég nehéz volt csúszni, ezért nagyobb invert trükköket nem nagyon lehetett beadni, úgyhogy rámentünk a sebességre. A wakeboard sport állandó sebessége kábelpályákon 30 km/h, motorcsónak után pár km/h-val több, engem pedig 42 km/h-val húzott a szárnyas a főpróbán, ami wakeboarddal már nagy sebességnek számít! Jó tapasztalatokkal zártuk a gyakorlást, pár nappal később pedig következett élesben a csúszás, amit egyre izgatottabban vártam!

Szerencsére az égiek is mellénk álltak, ugyanis gyönyörű napsütéses őszi napra ébredtem a nagy napon, a hajnal már a Belgrád rakparton ért, és farkasszemet néztem a Sólyom II-vel, ami a húzópartnerem volt. Pár adat a „vízi” Sólyomról: 1988-ban a Szovjetunióban építették, üresen 37,2 tonna vízkiszorítású, 1100 lóerős monstrum, ami a MAHART cég 10 db-os szárnyashajó flottájának az egyik legnagyobb, 112 férőhelyes szárnyashajója. A Sólyom II orra 30km/órás sebességnél emelkedik ki a vízből és kb. 350 méter alatt gyorsít fel 45-60 km/órára, amely az átlagsebessége a mindennapi turista utak során.

A rajt előtt óriási izgalom volt rajtam, és már nemcsak a beszippantás miatt! Igencsak dolgozott bennem az adrenalin, amikor ott álltam bedroppolásra készen a mólón. Miután sikeresen elindultunk, szürreális élményben volt részem, hogy miközben ébredezett a város, én egy szárnyashajó után száguldozom a város szívében! Merthogy a projekt napján a Szabadság híd és a Margitsziget között csúsztam, háromszor hasíthattam végig ezen az 5 km hosszúságú szakaszon.

Különlegesen szép szemszögből láttam Budapestet, a Dunáról gyönyörködtem a Parlamentben, a Várban, alulról megcsodáltam a Szabadság-, a Lánc-, és a Margit hidat. Városnézésre azért nem sok időm maradt, ugyanis nagyon figyelni kellett a Dunát, nehogy beleakadjak uszadékokba, amik elég veszélyesek. Az is fontos volt, hogy lehetőleg minél kevesebbszer (vagy egyáltalán ne... ) essek, mert a Dunának 10 km/órás folyási sebessége van, ami pillanatok alatt igencsak arrébb úsztatott engem a célhelyszíntől!

Pár kisebb trükk után jött a sebességemelés, ugyanis túl akartam szárnyalni a próbán elért 42 km/h-t! Ez olyan jól sikerült, hogy a végsebesség 58 km/h óra lett, ami már a monósí sportnak, de még magának a szárnyashajónak is majdnem a végsebessége, ráadásul folyóvízen sikerült ezt megcsinálni, ami még nehezebb, mert a reggeli tükörsima Duna később borzasztóan behullámosodott. Olyan füst, benzin-, és vízgőz jött ekkora sebességnél a Sólyomból, hogy közel 1 perc után vissza kellett vennünk a tempóból, mert alig láttam valamit, lélegezni nehezen tudtam, és az izmaimat is eléggé lemerítette ez a gyors sebesség, meg a hullámos víz. Nem utolsósorban pedig azért is lassítunk kellett, mert a Belgrád rakpart felső részén ekkora tempónál már leinthettek volna minket a rendőrök sebességtúllépésért!

Komoly stáb volt mellettem, akik éberen figyelték minden mozdulatomat, és vigyáztak rám. Több motorcsónakból, a szárnyashajóról, sőt még helikopterről is kameráztak és fotóztak, a világ egyik legjobb sportfotósa, Samo Vidic, és kollégája, Philip Platzer elképesztően jó fotókon örökítették meg a “szárnyas” pillanatokat, pár fotót feltöltöttem a wakeboardos képeim közé. Az eseményről készült szuper kis videó pedig Tokaji Joe és csapata munkáját dicséri, ezt a videótárban megnézhetitek!
Visszagondolva, veszélyes vállalkozás volt, de a bemutató minden egyes percét élveztem, örök életre szóló élménnyel gazdagodtam! Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült valóra váltanom az egyik régóta dédelgetett őrült álmomat, úgy tudom, hogy a világon először hajtottak végre ilyen mutatványt!

Ezúton is nagyon KÖSZÖNÖM Nagy Bettinek, Bécsy Balázsnak, Zab Gábornak, Büttl Krisztiánnak, Mikola Gábornak, és az egész Red Bull Családnak, hogy ez az egész szárnyashajó projekt álomból valósággá válhatott!!!